Tisztelt Koháry András Panaszkezelési Osztályvezető úr!

 

E-mailjére alábbiakban reagálok - a korábbiak szerint levélváltásunkat az elmu.blog.hu-n publikálom és a rend kedvéért el is küldöm Önnek, mivel úgy értesültem, nincs Önöknél Internet.

 

Helyes, hogy felvette velem a kapcsolatot.

 

Helyes, hogy jogi vonatkozásokat szerepeltet, ezekbe már van némi konkrétum, komolyságot visz az eddigi ügymenetbe a skandálás helyett. Bele lehet kapaszkodni.

 

Helyes, hogy felmerült a felelősség, de a 348. § helyett akár a 351-kel is érvelhetne. Valójában munkaügyi kérdés is lehet, hogy ha valaki hibázik, akkor mi vele a teendő. Megítélés kérdése, hogy jó-e az a koncepció, hogy arra kondicionálják az ügyintézőt, hajtson be minél több pénzt, lényegtelen annak jogossága.

Én ítélek, rá vagyok kényszerülve: nem vállveregetéssel és jutalékkal honorálnám azt, aki valószínűleg nem csak velem próbálkozik napi munkája során, hanem talán már kifacsart idén 100 nyugdíjasból vagy önérvényesítő képességgel nem rendelkező emberből sokszázezer valótlan jogosságú, bizonyítatlan összeget. Én úgy gondolom, nem vagyok egyedül. Az Önök kommunikációjából, a környezetem panaszaiból és a milliós büntetésből amit eddig Önökre róttak pont azért, amikről most szó esik.

 

Helyes, ha vállalja a felelősséget. Ha sikerült egy szinttel feljebb lépnem, akkor emelhetjük a tétet is. Fizessen a cége tízszer annyit egy gyermekkórház szívsebészetének, a műtéti kapacitás bővítésére.

Ebben az esetben elállok a követelésemtől. Mindjárt Karácsony, ne legyen szőrös szívű!
Az elmu.blog.hu indító bejegyzése – Iniciálé – karácsonyra amúgy is egy pozitív eseményről kívánt beszámolni.

 

Hiba azt gondolni, hogy az állandó kellemetlenkedés nem fárasztó. Önök ebből élnek, én nem. Jó, áramot is adnak.

Nekem nem fizeti meg senki az Önök ügyeire fordított energiámat. Rá sem érek. Fizessenek! Fizessen Tarrabé, fizessen a tréner részlegük, hogy tananyagot szolgáltatok, fizessenek Önök. Tanulópénzt, és mindenkit hagyjanak békén, engem is. Ha nem tudják egy tartozásról, hogy honnan ered és esetleg ellenállásba ütköznek, akkor kérjék számon a szoftverfejlesztőjükön.

 

Hiba azt gondolni, hogy a Fogyasztónak kötelessége az Önök hanyag könyvvitele, ócska számlázási rendszere, munkakerülő ügyintézői miatt állandóan levelekre válaszolni és folyamatosan a befizetési bizonylatai között turkálni. Ezt a fáradtságot és időt meg kell szolgálniuk. Vagy ritkán hibáznak és gyorsan orvosolják vagy, mivel Önöknél is fizetés jár a levelezgetésért és a számlaturkálásért ezért fizessenek Önök is. A Fogyasztónak.

 

Hiba azzal próbálkozni, hogy menjek be személyesen valamelyik ügyfélszolgálatukra mert nem fizetnek nekem órabért. Voltam már, egy nagyon kedves hölgynél, aki bájos volt, elnézést kért és írt nekem egy igazolást. Szemtől-szemben ez nem megy, írogatni mindenfélét tudnak.

 

Hiba, hogy nem merült fel a bizonyítási teher, ez a Társoságának vállát nyomja, eddig nem tettek ennek eleget. Lazán értelmezik. Áthárítják. Én csak az Önök módszereit reprodukálom. Tarrabné Dunavölgyi Erzsébet bizonyítsa be, hogy nem tartozik nekem 250.000 forinttal, bizonyítsa, hogy nem költöttem ennyit ügyvédre, szakértőre, hogy nem kerül ennyibe az én munkám, hogy nem foglalkoztam Önökkel ennyit.

Nem sorolom, arra már ki sem térek, hogy eddig kétszer kértem Önöktől postakönyvükből, iktatórendszerükből származó hiteles bizonyítékot arra, hogy küldtek számlát akkor, amikor nem érkezett meg.

 

Hiba, hogy Dunavölgyi Erzsébet, ha jól számolom, talán hétféle forrással próbálkozott bebizonyítani, hogy valami tartozás áll fenn. Tapogatózott. Ha már az első nem jött be, akkor ez egy veszett ügy, csak komolytalanná válnak. Most ~ a hetedik verziónál tartunk. Nem emlékszem mindegyikre. Minek, lényegtelen. Sorban bizonyítottam a jogtalanságukat.

Kezdődött egy visszatérő, négy összeget tartalmazó tételsorral melyet a korai lelkesedésembe kétszer befizettem és el is küldtem Önöknek a bizonylatokat, volt 2005-ös tartozás, 2003-as, volt aktuális számla nemfizetés, ami szintén nem áll, mivel folyamatosan fizetem a számláikat, a legutóbbi az volt, hogy bizonyára onnan ered a tartozás, hogy én nem a számlák szerint fizetem be az áramdíjat. Marhaság ez is, Tarrabné ismét összezavarodott, onnan vette az ötletet, hogy megírtam neki: nem küldenek csekket és már küldtek hibásat ezért az Önök honlapján található áramdíj-kalkulátor alapján számolom ki a valós fogyasztást hónap 7-étől következő hónap 7-éig az óraállás alapján, kWh szerint, ami plusz egy nap borravalót tartalmaz. Az ügyintézőjük próbálkozott még régebbi összegekkel, de megírtam, hogy azok melyik banki napon kerültek átutalásra.

 

Hiba, hogy nincs Önöknél Kommunikációs és PR osztály, akik kedvesen Önökre mosolyognának, kapnának egy barackot és elintézték volna már rég ezt az ügyet.

 

Hiba, hogy ha én írok a honlapjukon közzétett ombudsmannak egy levelet, panaszt egy ügyintézőjük zaklatása miatt, akkor megkeresésemre, a bepanaszolt ügyintéző boldog aláírásával érkezik meg a válaszlevél, hogy minden pompás, nem hibáztak. Ez egy súlyos kommunikációs hiba.

 

Hiba áramfogyasztóvédelmi „Ombudsman”-t feltüntetni a honlapjukon, amikor nem létezik, nem funkcionál.

 

Hiba - a Polgári Törvénykönyvre visszatérve -, hogy nem tartja jogellenesnek a zaklatást és a fenyegetést, szintén furcsa természetre utal, hogy nem érzi annak súlyát, hogy valaki egyebet nem csinál, mint hogy Önökkel foglalkozik, erre időt és pénzt szán.

 

Hiba azt gondolni, hogy más ideje, idegei, pénze nem számít és nem kötelességük megtéríteni.

 

Hiba nem látni a kettő közti összefüggést.

 

Hiba azt gondolni, hogy valaki szabad elhatározásából fordul ügyvédhez, fizet szakértőnek, amikor zaklatják, jogtalan, bizonyítatlan követeléssel keresik meg. Blogot sem szabad elhatározásból írok. Rá vagyok kényszerítve, hogy a nyilvánossághoz forduljak.

 

Hiba azt gondolni, hogy, ha Önök miatt hiúsul meg egy lakáseladás, mivel jogosulatlanul nem adják ki a nullás igazolást, nem fog majd még vastagabban a ceruzám.

 

Hiba leírnia olyanokat, hogy „megfelelően, kellő részletességgel és több esetben is kivizsgálta”. Amikor ez nem igaz, sem szakmailag nem támasztotta alá a mondandóját, nem is vizsgálta ki és olyan szarvashibákat vétett, amiket nem engedhetnének meg maguknak.

 

Hiba, hogy a hónapok óta zajló viaskodás alatt még senki hozzáértőhöz nem került el az ügyem, olyanhoz, aki meg tudná mondani honnan ered, a lehet jogos követelésük. Vagy nincs Önöknél ilyen ember vagy megsemmisült az adatbázisuk egy része vagy mindenkinek jó egészséget kívánok a nyugdíjig.

 

Hiba, újabb szakbarbár, kommunikációs pallérozottságot nélkülöző otrombaság kijelenteni, hogy a csekkjeik értelmezése nem igényel szakértelmet. Önök azt kommunikálják, hogy igen. Támogatott PR cikkek jelennek meg változatos médiumokon, hogy melyik kódfoszlány mit takar a számlán és, hogy ne kelljen túl messzire menni, a honlapjukon is próbálnak segítséget nyújtani az értelmezésben.
Lehet, hogy Ön keni-vágja a hieroglifákat, de én sem gondolom alapműveltségnek a munkámmal járó szakmai dolgokat.

 

Hiba azt gondolni, hogy túlságosan sokba kerülne Önöknek az, hogy én egy archívumba gyűjtsem össze a különböző médiumokon megjelent ügyfélpanaszokat, banális hibákat.

Nem kerülne sokba, de ezt is, mint a blogírásra fordított időmet Önöktől várom megtéríteni a már hivatkozott blogindító bejegyzés szerint és mivel nem jókedvemben csinálom.

 

Hiba azt gondolni, hogy bárkit is komolyabban érdekel, hogy mit izzadnak rá a csekkekre és érti, átlátja. Nem érti, megkérdezi, esetemben továbbítja olyan embereknek, akik pénzt kapnak azért, hogy a megszerzett szakértelmükkel megkíséreljék kibogozni a szállakat.

 

Hiba, hogy erre a levelemre sem fog senki válaszolni. Eddig nagyon sok mindent írtam, kérdeztem. Nem sok sikerrel. Akkor kapok választ, ha egy darab, maximum másfél soros mondatot írok. Az ennél több információ értelmezhetetlen az ügyintézőjüknek.

 

Hiba, hogy feltűnt egy Kovács Ákos Tamás úr, mint mentsvár és nagyon gyorsan el is tűnt az ügykezelésből. Reménykedtem, de megértem.

 

Hiba, hogy a befizetéseket nem oda könyvelik ahová szánják és, ha valakinek van egy 1800-as évekből származó ködös elmaradása, akkor azt az aktuális egyenleg tartozásaként próbálják megjeleníteni, mintha az Ügyfél nem fizette volna ki az utolsó számláját, számláit.